2011. július 21., csütörtök

Aikidó Tábor 1986-2011., Tata

2011.07.12-17-ig megrendezésre került a HBSE nyári tábora Günther Steger vezetésével.


Igazán remek visszajelzéseket kaptunk, a táborunk méltónak bizonyult a 25 évvel ezelőtt, 1986-ban Tatán megrendezett első magyarországi országos aikido találkozó emlékéhez.
Szakmai munkánkhoz is szerencsésen alakult a résztvevők létszáma, még pont elfértünk így, a nagy meleg ellenére sem volt szükség szünetek beiktatására.

Úgy emlékszem, 25 évvel ezelőtt is ilyen őrült meleg volt, csak akkor átlag 25 kilóval kevesebb volt az össztömegünk!


A szombati „25. Jubileumi Találkozó” rendezvény remek, új élményekkel gazdagította a régieket és újakat is egyaránt. A délelőtti remek hangulatú edzés - mely célszerűen az uke szerepét hangsúlyozta - után az Öreg-tavi közös hajókázás, hangulatos közös ebéd egy csárdában sok emlékkel gazdagította barátságunkat. Visszafele a hajóút szükséges lerövidítése alatt pedig újra igazoltuk Archimedes törvényét.

A második edzés is meglepően intenzív lett, a kitűnő halászlé és - be kell vallani - a legurított sör ellenére is! Talán a sok régi edzésemléknek köszönhetően is, melyre a test már ugyan nem mindig alkalmas, de a Budo alaptörvénye szerint egyszer minden működik, ha kell!
Persze Günther barátunkat aki ismeri, mást nem is nagyon várhatott. Kevesen vagyunk - ma már inkább nekem is emlék - akik ukeként tudtuk kifárasztani az aktuális dorit.

A banketten vetített régi videók is sok humor forrásává váltak. Ezeken tényleg csak a mozgásokról, egyéni technikákról tudtuk felismerni egymást!
Más lett a világ, a három-négy éve gyakorló kezdőink is „többet nyomnak a latba” ma már! Minden változik, de nekünk vissza-vissza kell térni a régi uke munkához, hogy a következő 25 év aikido fejlődése is töretlen maradjon.

Végére álljon itt Günther táborzáró gondolata:
„Köszönöm a szervezők és résztvevők munkáját. Nagy örömömre szolgált Titeket újra tanítani! De a legfontosabb, én is nagyon sokat tanultam tőletek ezen a táboron is, ahogy az elmúlt 25 évben mindig.”
Mára mindenki szerencsésen hazaért, aki 10 km-re lakik, aki 400 km-re vagy akinek 1600 km-t kellett megtenni hazáig!

Danke Sensei Günther!
János

Ui: Sayonara 2036. Tata!
Ha mi nem is, de kohai barátaink biztosan ott lesznek!