2011. június 6., hétfő

Első tábor Donovan Waite 7. danos Aikikai Shihannal

Jó hangulatban telt a cikluszáró táborunk,ami egyben az első „ismerkedős” tábor volt Donovan Waite 7. danos Aikikai Shihannal.
Remélem, olyan nagy múltra tekinthetünk majd vissza, mint a nyári táborunk alatt megrendezésre kerülő 25 éves emléktábor Günther barátunkkal.


Felemelő volt látni azt a HBSE aktív magot, ami betöltötte, szűkössé tette a kibővített Kannagara Aiki Dojo-t. Főként szombaton, a bokken- és még inkább vasárnap a jo használatánál volt tapasztalható az elengedhetetlen odafigyelés egymásra és a szűkös hely ellenére Donovan Sensei által oktatott forma átvételére.



Jól érzékelhető a hosszú út, mit maga mögött tudhat felkészültségben, a környezete tudatos kontrollálásában, a tiszta mozdulataiban Waite Sensei.

Fáradhatatlanul, ugyanakkor lendületesen mutatta be az alap technikákat az irányok pontos betartásával, miközben gyakorlatonként változtatta a támadási pontok magasságát, többször visszatérően hangsúlyt helyezve a laza csípőre, a könyök kontrollra.

A könyökök helyzete fordítottan arányos volt az uke és a tori szempontjából, minél távolabbra vinni az uke könyökét annál közelebb tartani a sajátját. Számomra így vált érthetővé, hogy a csípő nyújtását egyedül is el lehet végezni, ha van hozzá mindennapi akarat. De ahhoz, hogy a váll és a felső test szalagjai ne ragadjanak le a gyakorlatok során, nos ehhez már a megfelelő együttműködés szükséges az uke és a tori részéről.



A két órán át tartó dan vizsga levezetésén ugyanúgy megjelenítette az edzéseken megtapasztalt figyelmet és a belecsempészett apróbb meglepetésekkel tényleg letesztelte tudásunk. Felkészültségünket jól mutatta a hosszú vizsga alatt fenntartott kitartás és összeszedettség. Ezúton is gratulálok mindenkinek a sikeres vizsgákhoz.

A vasárnap záródó tábor végén kellemesen elfáradva, ám mégis új élményekkel feltöltődve köszöntük meg a Sensei látogatását.

Pár év múlva Amerikában Aikido tábort látogatva, ha karikás ostor valós csattanását hallanám, biztos eszembe jutna a Sensei mély meghajlása és őszinte mosolya.
Thanks and Sayonara 2012,

Végh Péter
2. dan