2010. május 1., szombat

A Víz taktikája – avagy a nyújtás művészete

Mindannyian tudjuk, hogy az Aikido-ban mennyire fontos (lenne) a kellő lazaság, mind a tori-, mind az ukemunka szempontjából, valamint a leszorításokkal, feszítésekkel szembeni hajlékonyság és a sérülések megelőzése miatt.

Edzőink nem restek elégszer hangsúlyozni a mindennapos nyújtás fontosságát, a tanítványok lelkesedése azonban már nem ilyen meggyőző. Ez persze valamilyen szempontból érthető. A HBSE honlapján olvastam a következőt: „Az aikido edzéssel együtt jár a hajlékonyság (…)”. De jó is lenne!

Lassan három éve járok Madjoe edzéseire. Gyógytornászhallgató vagyok, ehhez képest katasztrofálisan merev, pedig ismerem a sztrecsing elméletét és gyakorlatát. Talán ez az egyik legnagyobb bűn, amit az ember elkövethet: kezében van a tudás és lusta használni. Madjoe rendszeresen azzal piszkál, hogy majd én is biztos olyan gyógytornász leszek, aki atlétatrikóban ül majd a széken, és onnan fogja osztani az utasításokat a szegény öreg „mammereknek”. Ez a borzalmas jövőkép nem hagyott nyugodni és elkezdtem én is rendszeresen nyújtani. Egy hónapja csinálom, és tisztán érzem a fejlődésemet és az ezzel járó pozitív hatásokat. (na ez kicsit olyan volt, mint egy anonim alkoholista bemutatkozása: Krisztián vagyok, alkoholista. Már egy hónapja nem iszom.) A teljes cikk a Kigarukai honlaján olvasható.

Bors Krisztián