2010. március 10., szerda

A hakama és a keikogi viselése

Aikido, by can3ro55o
Aikido, by can3ro55o
A hakama ma sok japán harcművészetben a formaruha része, tradicionálisan a szamurájok viselték, hét hajtása a hét szamuráj erényt jelenti, ezért viselése arra kell ösztönözzön bennünket, hogy tükrözzük az igazi budo természetét.

Viselése olyan hagyományokat jelképez, amelyek egyik nemzedékről a másikra hagyományozódtak. Az Aikido a japán budo szellemiségéből fakad és gyakorlás során arra kell törekednünk, hogy a hét hagyományos erényt tökéletesítsük. Eredetileg a hakamát a nadrág fölött viselték, célja pedig az volt, hogy megvédje a lovast az ágak és egyéb növények okozta sérülésektől. A gi, amit karatéban, aikidoban, vagy judoban ma viselnek, a régi ruházat alsórésze volt. Miután japánban a lovas hadviselés egyre inkább átadta a helyét a gyalogos hadseregnek, a szamurájok tovább viselték a hakamájukat, mert ez megkülönböztette, és könnyen felismerhetővé tette őket. Emellett a hakma eltakarta a viselője lábát, így párviadal közben az ellenfél nem látta a szamuráj lábát, lábfejét, annak irányát, és ez előnyt jelentett a viselőjének, mert nem tudták kikövetkeztetni mozgásának irányát.

A hakama a régi időkben nem volt olcsó mulatság. Annak ellenére, hogy a dojokban kötelező volt a hakama viselete sok tanuló nem engedhette meg magának, hogy hakamát vegyen. Ha egy tanuló nem tudott venni, és egy idősebb rokonától sem kapott, akkor egy futon (japán takaró) huzatát szedte le, amit befestettek, és abból varratott hakamát magának. Az így készült hakama nagyon olcsó volt, de ugyanakkor nagyon vékony is. Gyakran előfordult, hogy a folytonos használat miatt a futon huzatának eredeti színes és változatos mintái elkezdtek átütni az új festésen, vagy a külső anyag gyors kopása miatt kilógott a bélés.

A régi hakamaviselet sohasem egyszínű volt. A legszínesebbet a nemesi származásúak viselték, de az egyszerű hakamákra is mindig varrtak valamilyen mintát. Az alapszín is változott az évszaktól és alkalomtól függően.

A legtöbb mai harcművészeti iskolában a hakamát csak a feketeövesek viselhetik. Ennek ellenére a nőknek sok helyen megengedik a hakama viseletét kezdő koruktól fogva. Ez azért van így, mert a gi eredetileg csak alsóruha volt, és a nők iránti tisztelet és udvariasság megköveteli, hogy viselhessék a teljes ruházatot, és ne kelljen „alsóneműben” mutatkozniuk nyilvánosan.

A hakamának hagyományosan 7 hajtása van (5 elöl, 2 hátul) és mindegyiknek szimbolikus jelentése van:
  • Yuki          – bátorság, hősiesség
  • Jin              – emberiesség, jószívűség
  • Gi              – igazságosság
  • Rei             – erkölcs, alázat
  • Makoto      – becsületesség, igazmondás
  • Chugi         – hűség, elhivatottság
  • Meiyo        – becsület

Minthogy az aikido japán eredetű harcművészet, ezért az aikido gyakorlása során az aikidoka keikogit visel, illetve bizonyos szint felett hakamát. Magyarországon az általánosan elterjedt szokás szerint 2. kyu fokozattól felfelé viselnek a keikogi felett hakamát.

A keikogi vagy dogi (a Hombu Dojoban ez utóbbit használják) lehet bármilyen fehér színű judo, kendo vagy karate ruha, de legjobb kimondottan aikido keikogit használni, mert általában ezek pamutból készülnek, fehérek, és vastagabb úgynevezett rizses vagy rizsszövésűek, így ellenállóbbak, és az izzadságot is jobban magukba szívják. A keikogi felső ujja hosszú, nem illik felhajtani sem. Ugyan más harművészetekben rövidre vágják, mert a hosszú ruha megragadható, de az aikdoban előny lehet, ha nem látják hogy áll a könyök. A hölgyek a keikogi alatt pólót vagy sportmelltartót hordanak, és célszerű egy felvarrt szalaggal a kabát szétnyílását megakadályozni. A keikogi viselése során mindig a bal kabáthajtóka kerül a jobb fölé. A keikogi nadrágja térdmagasságban kissé vastagabb, megerősített, hogy a térdelő helyzetű (suwari) technikák során nehezebben kopjon, és kímélje a térdet, amennyire lehet. A magyar klubokban a kezdőknek általában megengedik, hogy egyszínű melegítőalsóban és fehér pólóban edzenek, Japánban viszont már az első edzésre is dogiben kell érkezni. A keikogi ne legyen se túl rövid, se túl hosszú, mert mindkettő gátolhatja az aikdoka mozgását, a gyakorlást.

A keikogit övvel (obi) kötik meg, ami kezdők esetében fehér, dan fokozattól fekete. Egyes helyeken elterjedt az egyszínű színes öv használata az elért kyu fokozatoktól függően, hogy könnyen felismerhető legyen az aikidoka által elért szint. Magyarországon a keskenyebb, vastagabb, de masszív judo öv terjedt el, de van, aki szélesebb, de vékonyabb övet használ, mint pl. a iaido öv. Ez utóbbi előnye, hogy nem feszes, így nem annyira szorítja el az alsó has tájékát, ami könnyebb alhasi légzést tesz lehetővé.

Magyarországon a 2 kyu fokozattól kezdve viselnek az aikidokák hakamát, ami egyfajta kiváltságot jelent, sok kezdő esetén ez az első cél, amit el szeretnének érni. A világ más tájain van, hogy csak a dan fokozatú aikidokák viselhetik a hakamát, van, ahol a nők már kezdetektől fogva viselik, de van, ahol mindenki hord hakamát. O-Sensei például megkövetelte mindenkitől a hakama viselését. Úgy tartotta, hogy a keikogi csak alsóruházat, így hakama nélkül nem lehet budot gyakorolni, udvariatlan dolog. Van, ahol engedik, hogy a danosok hakama nélkül edzhetnek, és van, ahol erre az edzés vezetőjétől engedélyt kell kérni. Magyarországon általában fekete vagy sötétkék színű hakamát használnak (esetleg barnát), de tulajdonképpen színre és mintára nincs megkötés (a minta lehet festett vagy beleszőtt). O-Sensei fehér színű hakamát használt sok alkalommal (shinto szertartásokon is ilyet hordanak), Kisshomaru sensei szürkében edzett, de vannak, akik indigó, bíbor, illetve rózsaszín hakamát hordanak.

Az európaiak hosszabb hakamát hordanak, a japánok inkább akkorát, ami éppen eléri a bokacsontjukat. Utóbbi praktikusabb viselet, egyrészt, mert nem esnek benne hasra, másrészt a hagyományból adódik: a rövidebb hakama szára sáros időben nem lett piszkos. Viselésekor arra vigyázni kell, hogy ne lógjon ki alóla a nadrág.

A ruházatot, legyen az keikogi vagy hakama, mindig tisztán, rendezetten kell tartani. Célszerű a rendszeres mosások alkalmával időnként kihipózni, vagy kifőzni magas hőfokon, hogy a felvett izzadságot teljesen kifertőtlenítsük, bár előbbivel roncsolódhat a szövet, utóbbival szűkülhet a ruha. Esetleg nyáron érdemes kitenni a napra, mert az is frissíti a ruhát. A hakamát is rendszeresen illik mosni, és vasalni, bár ez utóbbi meglehetősen nehéz feladat a sok hajtás miatt, de aki viseli, annak ezzel is illik megbirkóznia.

Faragó András