
És igazuk van. Ami már nem annyira egyértelmű, hogy mikor és hol van helye a fájdalomnak és mire használhatja azt egy aikido gyakorló.
Mivel az aikido edzéseken jópár olyan technikát gyakorlunk, aminek része, vagy befejezése valamilyen feszítés, a laikus azt gondolja, hogy a fájdalom a nage - a végrehajtó eszköze. Pedig ez koránt sem igaz.

Miért is fáj akkor annyi minden az edzésen? Miért végzünk annyi fájdalommal járó gyakorlatot is?
Egyszerűen szólva: azért, hogy szokjuk. A feszítések közben érzett fájdalom megismerhető, megszokható, a fájdalom hatására beinduló természetes reakciók fejleszthetők, tudatosabbá tehetők. A fájdalom bizonyos technikákkal, például megfelelő légzéssel elviselhetőbb, akár csökkenthető is. Ezen technikák hatásosságát viszont csak fájdalominger alatt lehet kipróbálni.

Ha már korlátok: az aikido gyakorlás egyik legfontosabb célja saját korlátaink megismerése. Mikor kezd fájni?, hogyan változik a fájdalom?, meddig bírja még az ízület a feszítést?, mikor kell lazítani, vagy feszíteni?
És ha megismertük a korlátainkat, akkor elkezdhetjük fokozatosan tágítani is őket. Szinte minden testi, vagy szellemi korlát tágítható. Folyamatosan változó mértékben, de mindenki képes a fejlődésre. A fájdalom tehát segít abban, hogy megismerjük korlátainkat és megerősítsük a tudatunkat.
A fentiek tükrében fontos azonban megjegyeznünk, a fájdalom okozása nem lehet elsődleges célja egyetlen gyakorlatnak sem. A technikák gyakorlása közben, hacsak nem kifejezetten a fájdalomtűrést gyakoroljuk, vagy nyújtásokat végzünk, tilos fájdalmat okozó feszítéseket, ütéseket alkalmazni. A nage célja a helyzet ellenőrzés alatt tartása: a kontroll - és nem a partner megsemmisítése, vagy megalázása. A technikák közben jelenlévő feszítések nagy része nem a fájdalommal, hanem a csontozat, az ízületek összerendezésével operál, ezzel rávéve a partnert a mozgásra, vagy épp arra, hogy ne tudjon mozogni. Az, hogy ez többször fájdalommal is jár, csak mellékhatás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése