2009. június 19., péntek

„A jó ukemi csak, mint könnyű járás csupán.”

A valóságban (és így az aikidoban) nincs uke és nincs tori. A szerepek ilyetén szétválasztása egészen új keletű ötlet. O'Sensei tanítványai még nem tanultak ukemizni, ők támadtak és megpróbáltak túlélni, és közben tanulni.

A tanulásra nagyobb hangsúlyt fektető iskolák vezették be az uke-tori kettősséget, a tanulási folyamatot segítő eszközként. Ez egy olyan koncepció, amit érdemes megismerni, tanulmányozni, majd a gyakorlásban meghaladni. A következő néhány bekezdésben Molnár János sempaiom kérésére megosztom veletek gondolataimat e koncepció mentén az uke szerepéről és a helyes ukemiről.

Az uke szerepe igen bonyolult az aikido gyakorlása közben: támadnia kell és biztonságban átvészelnie a technikát, amit tori hajt végre rajta. Mindezt olyan magas színvonalon kell megtennie, ami folyamatos fejlődésre kényszeríti a torit és ezáltal magát az ukét is.

Mint mindenhol itt sem jó, a sok vagy a kevés, mindig a megfelelő a cél. A jó ukemi csak, mint könnyű járás csupán.

A jó uke intenzíven támad, nem gyengén, nem céltalanul, de nem is túlerőltetve. A szituációhoz mérten megpróbál a lehető legerősebben, leggyorsabban, legpontosabban, de a saját jó tartását és pozícióját megőrizve támadni. Ebben a tekintetben a gyakorló partnerek feladata nem különbözik, mind az uke, mind a tori így gyakorol. Nagy a kísértés, hogy túljátsszuk a támadást, mert így sokkal jobban néz ki, de ez helytelen. Egy értelmetlen támadás nem jó alap a gyakorláshoz, nem fejleszti a partnereket. Az aikido egy alapelvvel dolgozik, ezért nincs uke és nincs tori.

A jó uke a partnerre támad, nem elé, nem mögé, nem mellé, hanem a partner központjára. Ha a tori elmozdul, az uke követi, ha tudja. A gyakorlók közötti kapcsolat támadás közben sem szakad meg, az uke reagál a tori mozdulataira, ki-jére, csakis így valósulhat meg az aikido. Sok harcművészet használja az elképzelt támadó koncepcióját, használ makiwarát, összecsavart gyékényt vagy egy képzelt ellenfelet; az aikido egy valódi partner reakcióira építve gyakorolható. Ha az uke a támadás előtt jól megnézi, hogy hová támad, majd a támadás előtt "behunyja a szemét" és az emlékképre támad, megszűnik a kapcsolat, megszűnik az aikido, legyen a kivárás egy év vagy akár csak egy másodperc, az ilyen uke nem kényszeríti fejlődésre a torit és saját magát, az ilyen munka végső soron értelmetlen. A jó uke a partnerre támad, oda, ahol épp van és nem oda, ahová tudja, hogy a technika miatt majd lépnie kell. A reakciónak mindig követnie kell az akciót, mégpedig az uke képességei szerint mihamarabb.

A jó uke hatásosan támad, de biztonságosan. A támadásban benne kell, hogy legyen a kiütés, károkozás lehetősége, de nem szabad azt megvalósítani. Ez a fajta lehetőség nagyon fontos és sajnos nagyon nehéz megvalósítani. Ha üres, lehetőség nélküli támadásokkal gyakorolunk, nem fogunk tudni mit kezdeni egy komoly támadással.

A jó uke támadás közben úgy reagál a tori mozdulataira, hogy közben a helyes támadás fenntartása mellett megőrizni igyekszik saját jó tartását és pozícióját is, mialatt nem szabad sérülésveszélynek kitennie sem saját magát, sem a torit. A jó tori a technika közben úgy reagál az uke mozdulataira, hogy közben megőrizni igyekszik saját jó tartását és pozícióját is, mialatt nem szabad sérülésveszélynek kitennie sem saját magát, sem az ukét. Magas szintű partnerek gyakorlása esetén nincs határ a támadás és a védekezés között, minden egyetlen folytonos pillanat. Az ilyen folytonos pillanatokban oldódik fel a mesterséges különbségtétel uke és tori között.

A jó aikidoka mindig megőrzi összeszedettségét, megőrzi a központját. Ez az összeszedettség nem köthető testtartáshoz, megvan támadáskor, de megvan gurulás, zuhanás közben is, megvan mindig, vagy legalább is próbáljuk megtalálni és megőrizni. Összeszedettség nélkül a tori technikái, az atemik, az ízületi feszítések romboló hatásúak lennének az ukéra nézve. A feszítések bezáródása, az ütések célba érése előtti elkerülő mozdulat is része a jó ukeminek. Az energia elfogadása nem ukemi, hanem önveszélyeztetés. Ha az uke vagy a tori felfogja a felé irányuló energiát, már vége a harcnak. Egyszer, egyszer kipróbálható, hogy milyen érzés nagyon későn vagy egyáltalán nem ukemizni, de ilyenkor mindkét fél ügyeljen a sérülések elkerülésére. Az ilyen gyakorlásnak amúgy -a kíváncsiság kielégítésén túl- nem sok értelme van, a való életben egy sikeres fojtás, karfeszítés, KO után már nincs további cselekmény.

Az ukemi az a képesség csoport, amitől jó uke valaki, ami lehetővé teszi a gyakorló számára partnerének biztonságos (és mégis potenciálisan veszélyes) megtámadását, és a támadásra adott válasz technika biztonságos elfogadását.

A jó ukemi megfelel a gyakorlás módjának és céljának. Amikor tanulunk egy új támadási módot vagy technikát ezt lassan, elemezve tesszük. A támadó megtanulja, hogyan tud elég erőt, a megfelelő irányba és kellő hatással kifejteni. A védő pedig megtanulja, hogyan tud bekapcsolódni a támadásba és végrehajtani az adott technikát. A védő szándékosan megvárja, amíg a támadó a számára lehető legjobb pozícióból a legerősebben támad, mert így tud hatékonyan gyakorolni, fejlődni.

Ha már mindkét partner ismeri a támadás és védekezés technikáját, akkor a gyakorlás egyre dinamikusabb lehet. A gyakorlók egyre jobban fogják tudni kontrollálni és korrigálni a támadást, illetve a technikát. Ilyen módon lehet megszerezni az erők és pozíciók érzetét, így lehet begyakorolni a technikát.

Ezután már csak a szabad gyakorlás van hátra, amikor több-kevesebb kötöttség mellett szabadon támad(nak) az uke(k) és szabadon védekezik a tori. Ekkor alakul ki az igazi tér és idő érzet, kerül előtérbe a technikák közötti mozgás és itt kezdődik az aikido.

Elemző gyakorlás esetén az uke egyszándékú erős támadást ad. Amennyiben partnere még nem képes kezelni ezt az erőt, a támadást bármelyik pillanatban megszakíthatja, illetve csökkentheti intenzitását. Az egyszándékú erős támadás az jelenti, hogy az uke a meghatározott támadást, leggyakrabban fogást, teljes intenzitással teszi meg, maximális ellenállást jelentve a torinak. Az ilyen támadás a tori fejlődését szolgálja, lehetőséget adva neki arra, hogy mind jobban megértse a technikát, és mind jobbá csiszolja saját reakcióit, mozgását, légzését. Ilyenkor az uke segít a torinak megtalálni apró hibáit a technika végrehajtása közben, segít megérteni a technika miértjeit. Minden olyan pillant nyilvánvalóan érződni fog, amikor a tori nem uralja saját testét, centrumát, súlypontját, amikor kényelmetlen helyzetbe kerül, amikor nem kontrollálja az ukét, amikor üressé válik. A lassú, elemző végrehajtási mód miatt a partnereknek módjában áll biztonságosan kielemezni, mely mozdulatuk milyen következményekkel jár, mi hatékony és mi nem. Az uke ilyenkor nem törekszik arra, hogy megváltoztassa a támadás irányát, a támadás fajtáját vagy a végrehajtott technikát, mert ebben a fázisban az ilyen magatartás nem segíti a partnerek fejlődését. A partnerek közötti technikai illetve fizikai különbség sokszor szükségessé teszi, hogy a támadás intenzitását a partnerekhez igazítsuk. Egy technika első elsajátításakor, főleg nagyon kezdők esetében, nagyon alacsony intenzitást érdemes használni, hogy a partnerek megtanulhassák a lépéseket, mozdulatokat, összerakhassák a technikai forma üres vázát. Amennyiben az egyik gyakorló tapasztaltabb, mint a másik, helyes, ha olyan intenzitással támad, hogy a partner még épp sikeresen meg tudja tenni a megadott technikát. Legjobb, ha a sikerért keményen meg kell dolgoznia, amihez persze kell a siker is a technika végén. A partnert megfogni, megakadályozni a technika végrehajtása közben csak és kizárólag akkor szabad (és akkor is csak egészen ritkán), ha csak ezzel segíthetjük a fejlődését. (És általában véve is, egy, két dan különbség alatt ne tegyünk így egyáltalán!) Az egyszándékú erős támadás segíti mind az ukét, mind a torit abban, hogy megerősödjenek, erősítsék stabilitásukat, központjukat, fizikailag alkalmassá tegyék testüket a magasabb szintű gyakorlásra. Fontos, hogy az uke megtartsa erejét és intenzitását a technika teljes időtartamára, hogy a technika fogadása közben is fejleszthesse tartását, mozgását. Csak olyan intenzitással szabad a támadást végrehajtani, amilyen intenzitással a technikát el is tudja az uke fogadni. A technika elfogadása közben az ukénak törekednie kell arra, hogy minél inkább megtartsa saját helyes testtartását, visszanyerje egyensúlyát, de eközben figyelni kell arra is, hogy biztonságban tegye ezt. A rossz helyen, időben adott vagy túlzottan erős ellenállás fájdalomhoz, sérüléshez vezet. Fontos hozzátennünk, hogy az aikido gyakorlásának nem szükséges eleme a fájdalom és kiemelten nem eleme a sérülés! Képességeink fejlesztéséhez és határaink tágításához gyakorlás közben csak a legszükségesebb mozdulatok tudatos és pontos végrehajtására kell törekednünk, őszinte egyszándékú, kiszámítható lépésekkel kell dolgoznunk. Edzés közben időről időre felcserélődnek a szerepek, és aki eddig uke volt, most tori lesz, így tudja minden oldalról megismerni a tanult technikát. Fontos már itt megérteni, hogy csak akkor fejlődhet a mi aikidonk, ha partnereinké is fejlődik. Minden ukénak elemi érdeke, hogy minél jobban játssza el a támadó szerepét, így adva a torinak minél jobb lehetőséget a fejlődésre és így várhatja el, hogy ő is megkapja ezt a lehetőséget. A túl gyenge, túl megengedő támadás nem ad lehetőséget a hiányosságaink felfedezésére, kárára válik mind a torinak, mind az ukénak. A túlerőltetett támadás pedig igen balesetveszélyes és nem teszi lehetővé a partnerek fejlődését.

Az egyre dinamikusabb gyakorlás során újabb és újabb elemekkel bővül a jó ukemi, a hasznos gyakorlás. Bár a konkrét változás a sebességben lehet egészen apró is, a változtatás szándékának tudatosnak kell lennie. A lassan megmozduló kapcsolatfelvétel azután egyre dinamikusabbá és intenzívebbé válhat, ahogy fejlődnek a partnerek. A végcél a támadó által elérhető legnagyobb intenzitás elérése, a valós támadás. A távolság és idő kezelés kezd kulcsszerepet kapni a gyakorlás folyamán. A partnerek az elemző tanulás során megtalálták a helyes testtartást, érzik az erőt a technikában, és most teszik hozzá a megfelelő időzítést. Ha akarjuk a távolság idő vagy az idő távolság. Akkor jó az uke, ha akkor és onnan támad, ahonnan, és amikor pont úgy tud a torihoz érni, hogy a támadás optimális legyen. A korán vagy távolról indított támadás nem éri el a torit, nem készteti reakcióra. A későn vagy közelről indított támadást a tori nem várja meg, hanem atemit ad. A jó pozícióból, jókor indított, tökéletes technikájú és erejű támadás betalál. Gyakorlás közben tori feladata, hogy rávezesse az ukét a helyes támadásra. Technika közben a tori feladata, hogy a szituáció megváltoztatásával tegye tökéletlenné az uke támadását. Ezt a kettős szerepet nehéz megvalósítani, de a sikerhez elengedhetetlen. Kiemelten fontos feladatunk törekedni a minél jobb támadásra, mert csak így lehet megteremteni a tori számára a kihívást jelentő, fejlődést igénylő szituációkat. Dinamikus gyakorlás esetén még inkább figyelni kell arra, hogy csak olyan intenzitással szabad a támadást végrehajtani, amilyen intenzitással a technikát el is tudja az uke fogadni. A távolság, idő és energiakezelés az ukemi közben is kiemelten fontos. Szabadon kell reagálni a partner mozdulataira, ha megállunk fizikailag, ha begörcsölünk gondolatilag, akkor nem fogjuk tudni megtartani helyes testtartásunkat, visszanyernünk egyensúlyunkat ukemi közben. Ha a tori reakciója a támadásra veszélyezteti az ukét, akkor az ukénak azonnal változtatnia kell mozgásán és kikerülni a veszély elől. A változtatás lehet zuhanás, ami végtagtörést, ficamot vagy egy rosszabb pozíciót előz meg, gurulás vagy ellépés, ami kívül visz egy atemi vagy egy rúgás hatósugarán vagy bármi más, ami segít az ukénak biztonságba kerülni. Az igazán képzett uke abban a pillanatban, amikor a tori reagál a támadásra, a reakcióra adott reakciójával maga válik a torivá és kontrollálja partnerét, még akkor is, ha a gyakorlat szerint ő esik el.

Ekkor kezdünk elérni a szabad gyakorlás szintjére, itt jelenik meg a technikák mellett az aikido, a tér, idő és energia már érzetté válik. Itt már értelmetlen az uke és tori szerepek kiosztása, hisz senki nem támad azzal a gondolattal, hogy úgyis veszíteni fog. Az egyik partner támad, a másik reagál erre, majd erre a reakcióra jön az újabb reakció. Ahogy a támadás sem előre eldöntött tény, úgy a technika is a helyzet függvényében alakul ki, sem a tori, sem az uke nem ragaszkodik technikai elképzeléshez, mindketten csak központjuk összeszedettségét őrzik, de azt sem görcsösen. Ha egyikük elveszti uralmát centruma felett, akkor van vége az uke tori szerepek egymásba alakulásának.

Ez az aikido egyik nagy szépsége.

Megyesi Gábor